Milyen sivár is lenne az életünk zene nélkül...

Kareoke bulikon mindig irígylem azokat az embereket,akik nemcsak mertek, hanem tudtak is énekelni

Az éneklés épp úgy felszabadít,mint a tánc.

Az éneklés és a tánc  hihetetlen egységet képes  létrehozni,  a párok vagy a társaság között.

Mégis azt kell, mondjam,hogy egység csak akkor jöhet létre,ha az éneklők vagy a táncolók képesek alázattal átélni, és átadni magukat annak az erőnek, amit a hanghullámok képviselnek. Képesek az ütemmel való együttrezgésre, e nélkül nem lehet összhang a tánc és a zene között.

Az elfogadáshoz alázat kell,ami által beleolvadsz és eggyéválsz a zenével, majd te magad leszel a ritmus és a zene. Felszabadulsz! Észrevétlenül engedsz el negatív csatolásaidat, érzed ahogy könnyéddé válsz ezáltal.

Mint, ahogy minden megnyilvánulásunkban benne van a személyiségünk, úgy a táncos mozdulatainkban is. Egy- egy táncos rendezvény alkalmával, teljes mértékben feltérképezhető,hogy milyen viszonyban van egymással a táncoló pár.

Házaspárok táncánál, szinte lelátni az ágyig:))

Egyértelműen nyilvánvalóvá válik,hogy ki viseli a nadrágot a családban. Be tudja e tölteni a nő a női szerepét a családban? Megéli e a nőiességét, a férfi a férfiasságát, valóban ő e   a teremtő erő?

A tánc, épp úgy,mint az egész élet az elfogadás képességéről szól,  majd a kiteljesedésről és az egységbeolvadásról önmagaddal, pároddal, és az egész univerzummal.