Lehet, hogy rendben van az életem?? Nincs mondani valóm! A nagy költők és festők is akkor tudtak igazán nagyot alkotni, mikor "esemény" volt az életükben..
Ime, egy esemény pár évvel ezelőttről:
Ember tervez- Isten végez- tartja a közmondás.
Véletlenek pedig nincsenek, csak eleve elrendeltetés, tartom- és hiszem én, talán még sokan mások.
Rock and roll táncos voltam, vagyok, és leszek is míg élek. Beívódott lábamba a bugi az évek folyamán :-),F.Miklós zenéje kedvencemmé vált…. Voltam már Fenyő koncerten, megnéztem a színpadra vitt dalait, lényeg, hogy nem tudom megunni. Békéscsaba! Csülökverseny! és sörfesztivál!, +Fenyő koncert!
Rábeszéltem kedvenc táncoktatómat és még két puskaporos lábú barátomat, hogy utazzunk el. Mert....hát ugye, ilyen kevés pénzből, ritkán jut el az ember egy 2 órás Fenyő koncertre. No, és ott lesz a Groovhoose is. -Nagy élmény lesz- adtam elő magam. Csütörtökön már ment az időpont egyeztetés és a ruhapróba.( nem mintha mi léptünk volna fel háttértáncosként ) Ki mit vesz fel, hát, hogy mégis…Lac új cipőt turkált magának erre az alkalomra. Peti, a séróját próbálta bedobni, igazi jampisra. Erika szintén retrósra akarta váltani trendi fazonját.. Én meg…… hát a kényelemre törekedvén eldöntöttem, hogy fesztivál ide vagy oda, elég a magas sarokból - sportcipőt húzok, megadom a kényelmet a lábamnak, hogy kibírjam a 2 órás rokizást. Pedig akkor még nem tudtam, hogy rokizás helyett rövidtávfutásban jeleskedem majd:)
Eljött a nagy nap: Már reggel 6kor Fenyő Duci-Jucijával indítottam, majd a munkahelyen is dübörgött a rockabilli (az ügyefelek legnagyobb örömére- hiszen saját hangjukat sem hallották…) „Mindent elérhetsz, amit akarsz, csak vizualizálni kell, éld bele magad, ott vagy és megéled, és..érzed és…és… Na!ebben hiba nem volt….. vagy mégis…..? 4kor elindultunk.
Csak 30km-t tettünk meg fölöslegesen, ezt még senki nem vette rossz előjelnek.
Minden idegszálunkkal a koncertre összpontosítottunk, lehet ezért tévedtünk el. Fél hét körül megérkeztünk,(Láttuk, hogy nemrég volt eső. Na, legalább ma már nem lesz,-mondtuk, igaz, a felhők még itt vannak, de mégiscsak süt már a nap…) Gyorsan át is adtunk magunkat a kulináris élvezeteknek, majd megkóstoltuk a Soproni Szüzet- igen így egyszerre mind a négyen, majd szétszéledtünk....
Fél 8-kor pontosan kezdett Judy és zenekara. Mi is végre megtaláltuk egymást, egy színpad közeli sátor előtt. Mintha villámlana-mondogattuk, és már többen tekingettek az ég felé. - Á… csak egy vaku volt, hiszen nem is dörög, (nem hallottuk a zene miatt))) - felhős-felhős de nem lesz itt semmi - csepereg, húzódjunk bentebb a sátorba
Többen bementek a sátorba, az én barátaim is, én viszont teljes lelki nyugalommal,önelégült mosollyal feltoltam a napernyőt és leültem alá. Mivel elég nagy volt így még idegenek is odahúzódtak. - kezd esni- mondogatták - Á.. nem lesz ebből semmi- akartuk hinni,de már a szél is egyre erősödött és egyre nagyobb cseppekben esett az eső. Pillanatok alatt beázott az esernyőnek hitt napernyőnk))majd felemelte a szél, így lett ejtőernyő.
Bevonultam én is a sátorba. - A barátaim a „ na ugye megmondtam arckifejezésétől” kísértve...
Judy elkezdte aVándort, és az égi áldás teljes erővel megérkezett. A közönség nagy része beszaladt a sátorba, a bátrabbak még csápoltak a színpad előtt. Jól mondják, hogy az élet egy nagy játék a”KOPÉ” csak játszik velünk, mint most is. Mire a „Vándor hazatért” az eső azt az illúziót keltette bennünk, hogy eláll, így visszamerészkedtünk a szabadba. Judy új nótába kezdett.
Örömmel láttuk,hogy Fenyő táncosai már megérkeztek, és sminkszoba hiányában épp abban a sátorban sminkeltek, ahol mi voltunk. Az eső úgyis eláll, vihar úgysem lesz, tehát szabad az út a koncerthez, mertük gondolni és a gondolat teremtő ereje ekkor már meghatározta a cselekedeteinket. Már épp beleállt a "bugi" a lábunkban, mikor újra őrületes erővel kezdett ránk szakadni az ég. Mindenki rekordot futott százon a legközelebbi sátorig. Na, ott a biztonságiak behúzták a cipzárakat. Hoppá! Gyorsan szétnéztem milyen menekülési lehetőségeim vannak,de nem láttam kiutat. Nyári gyerek lévén nem félek az égi háborúktól, de most bepánikoltam.
Klasztrofóbia - állítottam fel a dignózist zavarodott elmével). Az alu. idomokból összerakott sátor inogott, sőt szétcsúszott, de ahogy a táncos lányok nyugodtan sminkeltek, ez némileg rám is jó hatással volt, hogy valószínűleg csak én reagálom túl a dolgokat. Igen! hiszen mindenki a saját szemszögéből ítél - nyugtattam magam, de! mikor a táncos fiúkák egymásután két felest benyomtak…. Mondtam: - én is kérek. ….
.Eszembe jutott az eddigi egész életem, ki ellen vétkeztem, kire haragszom és most megbocsátok még a szeretőmnek is aki kirúgott….
A lányomnak is gyorsan írtam 1 sms-t, hogy tudja meg: az utolsó gondolatom is Ő volt.
A dermedt feszült figyelem volt érezhető a sátorban Kb 100-150 ember között. Akkor kezdett oldódni a hangulat, mikor hallottuk, hogy már nem zuhog… annyira. Ekkor a bátrabbak -mi is- egy sátorral odébb szaladtunk.,,illetve, ki merre látott. Ujra szétszéledtünk. Én sátorba!….. újra!! egy másikba, oda, ahol kb. ezer ember volt, szintén kevés menekülési lehetőséggel. Itt már az alkoholtól túlfűtött fesztiválozóknak teljesen mindegy volt mi folyik odakint, illetve darabokban mi hull, mert JÉG is esett. Közben léggömbök szálltak a magasba (akkora volt a sátor)és a régebb óta fiatalok ropták a táncot önfeledten az asztalon. Csak egy bepánikolt Fenyő rajongó állt és bámulta a sátort összetartó szerkezetet…. Egy örökkévalóságnak tűnő ideig. (I )
Újabb sms a barátnőmnek: „ holnap találkozunk…remélem”, ekkor szóltak, hogy hagyjuk el a sátrat, mert bizonytalan, hogy kibírja ezt az égszakadást. No, ekkor ezerrel a kijárat felé, elsők között hagytam el a területet és rohantam át a Körcsarnokba, ami- pár méterre ugyan, de eddig is ott állt, a maga stabil védőbástyáival, de nő lévén, igen gyenge a tájékozódási képességem, így ezt a távolságot eddig nem tudtam bemérni.
Végre biztonságban éreztem magam. Kedvesem jött elém vigyorogva, hogy ő már rég itt van. -Ahh…. Ennyi adrenalin kell a szervezetnek –mondtam lazán… A koncert elmaradt, de az élmény megvolt. A KOPÉ ismét játszott velem, velünk. Mondanom sem kell, hogy a Körcsarnok is beázott. A kirakott vödröket az enyhén illuminált vendégek sorra borogatták fel, ugyanis nekimentek….. Hazafelé, miután beléptünk Szolnok megyébe, kis idő múlva látjuk ám a táblát: Csongrád megye…..:)))))))))))Ismét eltévedtünk:))
